Rólunk ...avagy mi ez az egész?

 

Ahogy általában minden lényeges dolog, ez is a szerelemmel kezdődött.

Beleszerettünk az emberek életébe - vagy egy Emberbe? ...erre már nem emlékszem - és tündér létünk levetkezvén emberré váltunk mi is.

Gyerekként imádtuk a tavasz friss ízeit, a nyár fergeteges illatát, az ősz színpompás gazdagságát és a téli jégvirágok hűs csillogását.

Ha éhesek voltunk, gyümölcsöt szedtünk a fákról, bogyókat a bokrokról, zöldséget a földből. Ha unatkoztunk fűszálat rágtunk, jégcsapot nyaltunk és volt, hogy földet ettünk, amire most a felnőttek - akik valaha gyerekek voltak és ugyan így tettek - felhördülnek: Fúúúúj, de undi.

Aztán lassan mi is felnőttünk. Kikupálódtunk.

Jártunk iskoláról iskolára. Hatalmas információ mennyiséget gyömöszöltünk a fejünkbe. Van közötte olyan, ami hasznosítható és akad jó pár, amire soha nem lesz szükségünk.

Megtanultuk, hogy a gyümölcsöt és zöldséget, mielőtt megesszük, meg kell mosni - már, ha még hajlandóak vagyunk nyersen falni. Elfelejtettük, hogy melyik bokron, melyik bogyó ehető, hogy milyen íze van a virágoknak és fűszálak helyett rágót vagy cigit dobunk a fogaink közé.

Szép lassan elfelejtjük, milyen önfeledten játszani, mesés világokat teremteni, felfedezni az ismeretlent vagy meglátni a csodát.

Szép lassan elfelejtünk örülni a pillanatnak.

Szép lassan elfelejtünk hinni a jóban.

...és végül elfelejtünk élni.

Bocsánat, bocsánat... kicsit elragadtattam magam.

A lényeg: mindenkinek meg kellene találni azt a "valamit", ami visszarántja a gyerekkor nyüzsgésébe, a mesékbe és a varázslatba.

Nekünk ez a "valami" a virág-világ, ami egész pontosan a bodzával kezdődött.

Belebolondultunk a bodzába, a májusba, a cserebogárba... na jó, még gyerekkorban, de amikor újra rátaláltunk, beszippantott a virágok világa. A varázslat, a kísérletezés, a teremtés öröme, melyben az alkotás folyamata tele van derűvel, színpompás szirmokkal, csodás illatokkal.

A végeredmény pedig... Hát ezt döntsd el magad : )