A májusi bodzavirágzás az egyik legszebb időszaka az évnek. Csodálatos illat, gyönyörű látvány, frenetikus íz. Gyerekkorom óta imádom – teának, limonádénak, szörpnek, bodzafánknak vagy rántott bodzának, esetleg bodzamustnak érlelve, – töménytelen mennyiséget pusztítok el belőle. Bodza… Még a nevét is jó kimondani… amikor a dz-nél a nyelvem a szájpadláshoz tapad, már érzem is a csodás ízét a számban : )

 

No, de lássuk a bodzát – egész pontosan a Fekete bodzát (Sambucus nigra) – avagy népiesen a bocfa, bozfa, csete, fái vagy gyepü.

Amíg egyes észak-amerikai törzseknél úgy hiszik, hogy a bodza az emberiség anyja, addig európai mesék százai szólnak a bodzafa védelmében és a bodzafától tartva is. Talán éppen egyetemes elterjedése az oka, hogy legendáiban ambivalens módon hol a tündérek, hol a boszorkányok fájának tekintették, sőt több mitológiában a boszorkányok és a tündérek varázspálcája is bodzafából készült.

A bodza német neve a Holunder, feltehetőleg az ónémet ’holuntar’ szóból ered. Ez a kifejezés a házat és az udvart védelmező Holla fájára utal, amelyből Holle anyó neve is származik. Egyrészt innen ered a bodza tündéri mivolta – hófehér virága és a május végi hóesés (amikor Holle anyó felrázott párnájának száll a pihéje, olyankor hó hullik a világra) -, másrészt rengeteg gyógyhatásának köszönhetően. Boszorkányos lényét viszont annak köszönheti, hogy elsőként rügyezik a fák közül, megdörzsölt levele kénkőszagot áraszt, lombja még decemberben is a fán zöldell, végezetül pedig egyszerűen kiirthatatlan.

A germán mondakörben a bodzafákon tündérek élnek, ezért minden portára ültettek bodzát, hogy őrizzék a házat és a benne lakó családot. Amikor kivágásra került a „lakhelyük”, énekszóval kellett őket figyelmeztetni, hogy a tündérek időben el tudjanak illanni, és ne sérüljenek meg. De ugyan ebben a mondakörben bodzából készült a boszorkányok varázspálcája és a varázsfuvola is. Sőt úgy tartják, hogy a boszorkány a bodzafát eteti, itatja, így nyeri tőle az erejét.

 

A skandináv mondakörben, ha valaki ki akart vágni egy bodzafát, előtte Bodza anyótól kellett engedélyt kérnie rá, máskülönben szerencsétlenséget hozott a favágóra és annak családjára, de ha a favágó munka közben Bodza anyó dalát énekelte, akkor megmenekült a rontástól.

A dánoknál (akik fogfájás ellen bodzaágat rágcsáltak) a természet istennője – Hylde Moer -, él a bodzafában. Mivel megvéd a gonosz szellemek ellen, ezért sok helyre sövényként ültették a bodzát, hogy védje a ház lakóit. Ezen kívül a hagyomány úgy tartotta, ha Szentivánéjkor valaki bodzafa alatt állt, megpillanthatta a Tündér (Elf) királyt és a szolgáját.

 

Az angol mesékben Bodza anyó gonosz boszorka, aki rendszeresen megkárosítja a parasztokat. Viszont a ’Rollright kövei’ híres eredetmondában Bodza anyóból hős lesz, aki megmenti Angliát a kegyetlen, észak-német hódítóktól. Az angol hagyomány úgy tartotta, hogy a bodzafába sohasem csap bele a villám, azonkívül, a bodzaág zsebben tartása kiváló gyógymód volt a reuma ellen. A parasztok, földművelők körében kialakult szokás volt, hogy keresztet formáltak bodzaágból majd kifüggesztették az istálló falára, hogy elűzze a rontást az állataikról. Viszont az is elterjedt hiedelem volt, hogy a boszorkányok bodzafává változnak, éppen ezért tilos volt a bodzát a házba vinni, nehogy bajt hozzon a ház lakóira.

A skót Samhain (gael nyelven november hónap neve) legendákban a termés betakarítással és a Mindenszentekkel hozták kapcsolatba a bodzát.

Az írek boszorkányai bodzaágon lovagoltak. A keltáknál a bodzafához fűződő baljós képzetek oka, hogy a kelta fanaptár tizenharmadik fája volt. Ez a hónap egyben az év legsötétebb időszaka. A fát naptári helye a római Saturnalia ünnephez, és annak “ördögi” istenéhez, Saturnushoz kötötte. Az a sertés, melyet bodzával kúráltak – Saturnus állata -, a Saturnaliák áldozati, egyben ünnepi étke volt.

 

A szlávoknál a bodzának szintén ördögűző ereje volt, Szicíliában viszont a kígyók ellen volt biztos talizmán.

 

Néhány helyen, a bodzafát azért ültették a ház közelébe, hogy elűzze az ördögöket, boszorkányokat, miközben máshol a boszorkányok, éppen a bodzafa alatt gyűltek össze tanácskozni, különösen, amikor érett bogyókkal volt tele. Emiatt aztán néhány vallás gyorsan megtiltotta, hogy bizonyos fákat tűzifaként használjanak, ezek közé tartozott a bodza is, mivel az egyház szerint a boszorkányok kedvenc fája nem lehet alkalmas boszorkányégetésre – és amúgy is balszerencsét hozott azokra, akik a bodzát elégették. Az inkvizíció boszorkány- és eretneküldözései idején az emberek titkon bodzaágat vittek magukkal, hogy megóvja őket.