Magyar hiedelmek a bodzáról

A Fekete bodzát (Sambucus nigra) – avagy hagyományos néven a bocfa, bozfa, csete, fái vagy gyepü – itthon is különös, kettős tisztelet övezte. Egyes tájegységeken boszorkányos tulajdonságai miatt félték.

Úgy tartották, hogy bodzafából készült Jézus keresztfája is. Máshol úgy gondolták, hogy Júdás bodzafára kötötte fel magát. Ennek a hiedelemnek az egyik oka, hogy a júdásfülgomba (Auricularia auricula-judae) – ami egyébként szintén immunserkentő hatású – főleg a bodza ágain nő.

Az alsó Őrségben a bodza az ördög, a gonosz lelkek fája. Itt úgy hiszik, hogy a bodzát nem szerencsés a ház mellé ültetni, mert akkor belecsap a villám. Sokfelé úgy tartják, hogy bodzabokor alatt nem jó elaludni, mert elvarázsolja az embert. A régiségben ha a fiatalok „tisztátalan” és pogány szerelembe estek – vagyis nem pap adta össze őket -, akkor az volt a bélyeg, hogy bodzafa alatt esküdtek, mert ahogy a bodzafa is elszáradhat, épp úgy a szerelem is.

Más tájegységeken a rontó erőket távol tartó növényként tisztelték. A palóc népi babonák szerint, ha a bodzára tapostak, meghajlítva földet hordtak rá, akkor a tehénből, a disznó sebéből kihullott a pondró. A Csereháton ezt a bodza letépett ágacskáitól és a megfelelő ráolvasástól remélték. Göcsejben is azt tartották, hogy a disznókat elkerüli a vész, ha az óljukba bodzaágat szórnak, de más módon is varázsoltak bodzával állat-, főleg sertésbetegségek ellen.

Orbán Balázs ’A Székelyföld leírása’ művében ír arról, hogy a székely bodzatündérek Rapsóné várának közelében, a Borza-várában laknak. Kozma Ferenc kiegészíti azzal, hogy a tündérek virágaikat holdvilágos éjszakákon öntözik. Legszebb ezek közül a Rapsóné rózsája (pünkösdirózsa). A bodzával bűbájoskodtak is – olyan ágat kerestek, ami egy tőről három ágat hajtott, aztán azt földbe szúrták és ráolvastak a beteg emberre vagy állatra.