A rózsa története

A húgommal közös szobánk falát két festmény díszítette. Mindkét kép anyu egyik ’soha be nem futott’ festőművész ismerősének alkotása volt. Az egyik – a személyes kedvenc – egy őszi tájkép, amin a sárgák, barnák és zöldek olyan kavalkádja volt, amit eddig csak egyszer sikerült a Börzsönyben megtapasztalnom. De a bejegyzéshez nem ez, hanem a másik kép kapcsolódik. A másik festmény egy csendélet volt – egy vázában párszál rózsával. Maga a kép összhatása már gyerekként sem fogott meg, felnőttként pedig úgy gondolom, hogy születtek már ennél jobb alkotások olyanoktól is, akik csupán önmaguk szórakoztatására ragadtak ecsetet és nem törtek festői babérokra. A képen a borzalmas fűzöld háttér előtt egy királykék vázában rózsák virítottak. A színek olyan élesen különültek el egymástól, hogy szinte sziruposnak hatott az egész. Az egész cukormázat a rózsák sárga és bíborvörös virágzata koronázta meg, így téve teljessé a giccsparádét. Mégis, volt valami azokban a bíbor rózsákban… Képes voltam órákon át bámulni a bimbó körül kibomló, bársonypuhának tűnő szirmokat. Éppen olyanok voltak, mint anyu virágoskertjében a többi rózsatő fölé emelkedő és királyként uralkodó bíbor rózsák, amik a mai napig, májustól késő őszig ontják az illatozó virágukat.

Rózsa – a virágok királynője – az imádat és a tüzes szerelem tárgya, a szépség szent szimbóluma, melynek szinte minden kultúrában töretlen volt népszerűsége. 35 millió éve virágzik a Földön és az összes növény közül a legrégebb óta – kb. 5000 éve – nemesítik és termesztik. 30.000 fajával az egyik legnépesebb és legnépszerűbb növénycsalád, mely két központból indult világhódító útjára. Az első Perzsia (Irán), ahol a kultúra szerves részét képezte, palotákat és templomokat díszítettek a rózsaszín és fehér virágokkal. A második központ Kína, ahol a császár virága volt és akkora becsben tartották, hogy halandó ember nem termeszthetett rózsát a kertjében. Kínából Indiába került – ahol az isteni misztérium szimbólumának tartották -, majd meghódította Európát is. A legrégebbi rózsa ábrázolás Kr.e. 1770-ből való, a legkorábbi irodalmi alkotás, mely rózsa szimbólummal dolgozik, az Iliász. A „virágok királynője” kifejezést a rózsa bódító illatától megrészegedett Szapphó görög költőnő alkotta meg, időszámításunk előtt 600-ban.

A görögök rózsaimádatát átvették a rómaiak is. Tulajdonképpen ők kezdték el ipari méretekben nemesíteni, és még azt is megtanulták, hogyan lehet télen fűtött üvegházakban termeszteni. A birodalom fénykorában a rózsát a szigorú erkölcs szimbólumának tekintették, és a kiemelkedő tettek jutalmaként szolgált. Később a luxus jelképévé vált, medencéket töltöttek meg szirmokkal, vagy a császár elé terítettek rózsaszőnyeget. A hírhedt orgiáikon a vendégek rózsaszirom- és rózsaolajfürdőt vettek. A rózsa mennyei illatától és elbűvölő virágaitól lenyűgözve a rózsanemesítők folyamatosan hozzák létre a növény újabb és újabb változatait és a virágok királynője szép lassan „bujaság virágává” vált.

A birodalom bukása után, a korai kereszténység idejében igyekeztek kerülni a rózsát, és pogány kultusza miatt termesztését is tiltották. Csak a IV. században került le a tiltólistáról.

A rózsakultusz második nagy felvirágzása az arabok európai hódítása nyomán következett be. Sok ázsiai eredetű rózsafaj került Európába és hamarosan a kolostorkertek kedvelt virága lett, ahol főként gyógynövényként termesztették, ami nem csoda, hiszen a rózsa számtalan jótékony tulajdonsággal rendelkezik, sőt a C-vitaminban gazdag csipkebogyóra még ma is élelmiszerként tekintünk. A rózsa így szép lassan visszakerült a virágok királynőjét megillető helyre. Idővel egyházi szimbólum, világi jelvény és a legendák tárgya vált belőle.

A 15. században a rózsa az angol történelemben is nagy szerepet kapott, hiszen ekkor zajlott a Rózsák háborúja. Shakespeare is megörökítette királydrámájában a címerükben fehér és piros rózsa jelképét hordozó York- és Lancester-ház viszályát. A reneszánsznak köszönhetően a rózsa újra régi pompájában virult. A szerelemesek vagy fontos alkalmakkor az uralkodók, sőt még a csatába igyekvők is rózsakoszorút viseltek.

A középkori rózsa színe rózsaszín és fehér volt. A vörös rózsa már a kínaiaktól érkezett, akik a 18 század végére forradalmasították a rózsatermesztést is. Előtte Európában csak olyan rózsával találkoztak, ami egy évben csupán egyszer virágzott, azonban Kínából olyan növények kerültek be, melyek egy évben többször is virágoztak. Innentől kezdve a rózsának egyre színesebb változatai jelentek meg. Érdekességként megemlítem, hogy a sárga- és a narancssárga színű rózsa nem nemesítéssel jött létre, csupán a véletlen mutáció eredménye.

Napjainkban a rózsát A leggyakrabban szerelem kifejezéseként ajándékozzák, de használják parfümök és illóolajok készítéséhez, valamint a gyógyászatban is kiemelt jelentőséggel bír. Erről részletesebben majd egy másik bejegyzésben mesélünk.